Menü
fejlec

Rólunk

Kató Csongor - Erdélyi szervezőnk, aki zseniális túravezető

Csongorral találkozhattok Magyarországon is, szívesen mesél Nektek síterepeink bármelyikéről. Szemtelenül fiatal kora ellenére már keresztül kasul bejárta az Alpokat és a Kárpátokat egyaránt. Óriási Isola-ba induló túráink kiváló főszervezője!



Következô
Jakucs Györgyi (Györke) - Pénzügyek, számlázás

A csapat szíve lelke. Egy kedves szóért mindig hozzá kell fordulni. Nincs olyan adminisztratív kihívás, ami neki gondot jelentene. Nehezen ad árkedvezményt, csupán az epres csokival lehet rá hatni…



Következô
Makray Ádám - Foglalások, partnerek, síoktatás, free ride

Még a talpa is csúszik… Lassan 30 éves sítudással és 20 000 síelővel a háta mögött Ádám találja ki, milyen túráink legyenek. Nyaranta igyekszik egyre kevésbé döcögős nyelvtudásával ujja köré csavarni cégünk francia partnereinek hölgytagjait, hogy minél előnyösebb, egyedibb ajánlatokat tudjunk kínálni Nektek…



Következô
Wéber Tamás - Free ride expert, programszervező

Tomi évek óta félelmet nem ismerve keresi a pályán kívül eső legizgalmasabb szűzhavas területeket. Nem zavarja, ha köd van, vagy éppen lavinákat robbantanak, esetleg egyszerre van mindkettő. Ő kitartóan kutatja, merre vannak legjobb még érintetlen részek, hogy később ezeket megmutassa Nektek is.



Következô
Lengyel Ádám - Foglalások, túra vezetés

Az igen meredek és még annál is buckássabb pályák specialistája. Egyedi - ugrálós - stílusának híre van az Alpokban!



Következô
Sümegi Péter - Sí és snowboard oktatás

Sümi a mi bajnokunk! Egész szezonban Les 2 Alpes-on oktat sít és snowboard-ot, ha éppen nem magyar bajnokságot nyer. Élmény tőle tanulni!



Következô
Csáthy Barnabás - Egyetemi túrák toborzása, szervezése

Barni mozgatja a szálakat a budapesti egyetemeken. Rá hárul a hálátlan feladat: a jövő generációját kell megpróbálnia kordában tartani egy egy egyetemi túra alkalmával.



Következô
Palotás Ádám - Snowboard oktatás, kezdő tűzrakás

Ádám egy éve csatlakozott hozzánk, de a rövid idő alatt is több tucat srác és lány kedvelte meg általa a snowboard-ot mint sportot, mint életstílust. Az esti forraltborozáshoz szükséges tűzrakásban még maradt hova fejlődnie…



Következô
Ványi Tamás - Síoktatás, túravezetés

Vannak még szervezők, akik esténként végig járják az apartmanokat, beszélgetnek, mesélnek, másnap veletek síelnek az általuk ismert legjobb útvonalakon. A legszerencsésebbek Tamás saját házi pálinkájából is kortyolhatnak..



Következô

Mi az általunk szervezett túrák és programok minőségével, sokszínűségével szeretnénk kitűnni mások közül. A legjobbak akarunk lenni! Az általunk kiválasztott síterepeket egytől egyig jól ismerjük, a helyi partnereinkkel jó viszonyt ápolunk. Rutinos, lelkes szervezőink felkészülten érkeznek a túrákra. A hét alatt feladatuk, hogy a síterep legjobb részeit, adottságait megmutassák Nektek. Dolguk a szokásos szervezői feladatokon túlmutat, nem csupán a szállások átadásánál és a hazaindulásnál fogtok velük találkozni. Évek alatt jól bejáratott programokat szervezünk Nektek, hogy sokkal több legyen egy sítúra egy ágynál, egy bérletnél és egy ülésnél a buszon. Ezért válassz minket!

Itt jobbra megnézhetsz egy rövidke kisfilmet rólunk 2016-ból:

Itt lejjebb pedig elolvashatod néhány történetünket:

A hó fogságában

„A túra utolsó 3 napjában szinte megállás nélkül szakadt a hó Isolá-n. Péntek reggel még átment a csoportból egy busznyi emberünk a szomszédos Auron síterepére, hogy ott töltse síeléssel a napot. Hazafelé azonban már nem engedték le Őket a hegyről, mondván túl erős a lavina veszély. Közben jött a hír, hogy az Isola-i szerpentint is lezárták a lavinák miatt. Ekkorra sofőrjeink is jelezték, hogy a csapatért érkező 7 buszunkat feltartóztatták a franciák, nem engedik be őket a hegyek közé az útviszonyok miatt.

Sakk matt. Már délután 6 óra, mi meg indulnánk haza másnap reggel. Este 8ra biztossá vált, hogy sem aznap, se másnap délelőtt sem megy senki sehova, míg el nem takarítják az útra ömlött hótorlaszokat. Auron-ban rekedt csapatunknak gyorsan kerestünk szállás, és szerencsére este 9re már mindenki az új apartmanjában volt, igaz, az egy szál síruhájában. A csapat Isolán lévő része pedig – hamár úgyse mehetnek haza – kaptak plusz egy napra síbérletet, hisz a hó minősége csodás volt.

Imáink meghallgattattak és másnapra kitisztult az ég. Megkezdődött az utak takarítása. Hazaengedték az Auron-i csapatunkat is és a sofőrök is megjöttek buszainkkal. Így mindenki Monaco felé vehette az irányt. Mi meg állíthattuk ki a munkahelyi és az iskolai igazolások tucatjait, és végül a hírekbe is bekerültünk.”

 

Felelősség a pályán kívüli síelésnél

„Mindig izgulok a Les 2 Alpes-i free ride körök előtt. Sosem tudhatom milyenek lesznek a körülmények, friss hó, porhó, nedves hó, lavina veszély, köd, szél, rettenetes hideg, vagy szikrázó napsütés. Nagy a felelősség, nem jogilag, emberileg. A második, legkeményebb szakaszt mindig megnézzük még aznap reggel, mielőtt a csapattal lejövünk, mert egy éjszaka alatt teljesen más, új viszonyok tudnak kialakulni.

Kora reggeli ébredés, fel az első lifttel. Elindulok 3200m-ről és látom, hogy le van zárva a pályaszakasz, ahol a free ride részhez tudok odacsúszni. Egy ratrak dolgozik, nem lehet arra menni. Más út nincs, se időm, ezért letérek a pályáról, hogy nagy ívben megkerülve a dolgozó ratrakot, kis mászás után eljussak a free ride kör híres második szakaszának tetejére. Elindulok lefelé és megdöbbenve tapasztalom, hogy ami az előző napokon egy életre szóló élmény volt, az most kín és szenvedés. Kemény, fagyott hófelület, néhol komolyabb megcsúszott vájatok a hófelszínen és alatta. Már némileg rétegződött a hótakaró és megfújt a hófelszín is, ami a legveszélyesebb. Ahogy haladok lefelé, látom, hogy egy piros ruhás hozzám hasonló idióta kísérti a szerencséjét. Felgyorsítok, követem. Amerre Ő már lement, az legalább biztonságos kell legyen. A legvégét a szakasznak egy általam nem ismert útvonalon le is vágja a fickó, így pár száz méterrel hamarabb térünk vissza a pályára. Sietek utána, mert csak 20 percem maradt, hogy felérjek a gyülekezőig, a free ride kör aznapi csapatos indulásáig.

A felvonóba már együtt ülünk be a fickóval. Megszólítom. Kiderül, hogy ez a másik őrült a Les 2 Alpes-i síiskola technikai igazgatója. Azért jött erre, hogy ellenőrizte a körülményeket, hogy le tudnak-e jönni itt a pályán kívüli síelős programokra befizetett klienseikkel, vagy sem. Közösen megállapítjuk, hogy komolyan életveszélyes a szakasz, ahol lesíeltünk. Betelefonál az iskolába és lefújja az aznapi programokat. Ezt teszem Én is negyed órával később a saját csapatommal. Megnyugodtam, hogy kellő tisztelettel és felelősséggel viseltetünk a hegy iránt."


A furcsa társaság

„Mont Blanc-i túránkon vett részt egy 120 fős csapat az Állatorvosi Egyetemről. Mindjárt a megérkezésünk utáni első nap reggel kopogtattak a szervező apartman ajtaján. Srácok van egy is baj, eltűnt az egyik társunk. Kissé még álmosan megnyugtattuk őket, hogy ez önmagában még nem gond, biztos egy másik apartmanban töltötte az éjszakát, ilyen azért elő-előfordul. Az illető azonban délutánra sem került elő, így hát irány a rendőrség, de ők sem tudtak semmit ügyünkről. Körbe jártuk a kisvárost, de nem volt semerre a fickónk. Már este volt, mikor megállt a házunk előtt egy francia rendszámú autó. Egy kedves idős férfi hozta haza az eltévedt embert. Kiderült, hogy meglehetősen ittasan elindult a kanyargós hegyi utakon az éjszaka folyamán. Már majdnem a szomszéd falunál járt, mikor elfáradt és lepihent az út szélén. Arra jártak jóindulatú helyiek, berakták a kocsijukba, hazavitték, lefektették. Másnap megetették, majd kiderítették hol is lakhat az illető és elhozták nekünk.

Ebben a csapatban volt egy srác, aki nem kért szállást a túrához, merthogy Ő majd megoldja valahogy. Csodálkoztunk kissé, de szíve joga. A hét közepe felé boldogan mesélte a tűz mellett a szabadban, hogy a patak parton talált egy elhagyott rozoga kis fakunyhót, amibe boldogan beköltözött és most ott lakik… Majd széles mosollyal az arcán folytatta a bográcsban készülő forraltbor kevergetését egy parázsló fahusánggal...”

 

Mert mindegy egy... avagy szezon végén Új Zélandon

Ádám haverunk egy éve sodródott el Új Zéland távoli földjére. Már a reptéren várt minket a 6 személyes igazi luxus lakóautóval. Kényelmes, tágas, benne konyha, fürdő, szekrény, asztal, ágyak. Már csak egy jó banda kell bele és garantált a fergeteges kalandorgia.

A szokásos steak húsok és egyéb kaja, pia beszerzése után rögvest megindultunk Új Zéland északi szigetének Csendes óceánra nyitott, keleti partszakaszára. Itt a vulkanikus utótevékenységeknek köszönhetően 64 fokos, oldott gázokkal és ásványokkal teli víz szivárog a parti homokból. Így egy kis ásó munkával az ember természetes, melegvízű jacuzzi-t készíthet magának az óceán parton közvetlenül. Itt terveztük kipihenni az előző estét, egy sűrű metropolisz őrült szórakozó helyét, a távolkelet vad orchideájában elszenvedett perverz pillanatokat.

Néhány órát utaztunk a birkákkal és tehenekkel gazdagon megszórt, életzöld mezőkön és dombokon át. Így már aznap este 10 felé a parti kempingbe cövekeltük le magunkat, nagyra nőtt verdánkat. A zöldség aprítás és ordenáré steak szeletek kisütése után megindult csapatunk a várva várt vízparti termál élmények felé. Első nekifutásra sikerült a sötétben az ellenkező irányba indulnunk, s a sűrű susnyás bózotosba behatolnunk. Hál Istennek gyorsan újraterveztük az útvonalat, de így is későn, már éjfél felé értünk ki az üres homokpartra. Ugyanis a forró kigőzölgések csupán apály alatt érezhetők, itt pedig már türelmetlenül kopogtatott a dagály...

Számtalan korábban összetákolt „homokvárat”, kisebb nagyobb sárból dagasztott kádat találtunk a parton. A hullámokhoz közelebb esőkbe már bőven benyomult a hűvös őszi óceán vize, de a beljebb lévőkbe találtunk még meleg, gőzölgő, forró vizet.

Ádám borkereskedésben dolgozik, így vagy fél tucat ízes habzó bor is lejött fürdeni velünk. Durrantak a dugók, mi pedig mind hanyatt vetettük magunkat a dagonyában, ki ki a maga sárfürdőkádjában. Bámultuk az eget, a vastag ecsettel felkent csillogó tejutat. Alulról fűtött a föld melege, felülről hűtött az éj hidege. Mögöttünk a forrongó magma, előttünk a hűs univerzum. A kis csillagok távolabb, a nagyobbak közelebb, mi pedig kozmikus sebességgel forogva, keringve száguldtunk a világűrben, elkenődve a Föld nevű bolygó kihűlt héján. Egyek voltunk mindennel, minden egy volt velünk. Mindig így van, mégis oly ritkán érezzük.

Bitorolt már a végtelen, hűvösen morajló mégis csendes óceán. Egyre gyakrabban törte át homokgátjainkat a víz. A folyamatosan előrenyomuló, erősödő hullámzás mind hátrébb kényszerítette harcvonalainkat. A lelkes sárpalánk pótlás sem segített többé.

Vesztettünk végül. Elfogyott a part, elfogyott a bor is. Félsikerrel megkeresgéltük a hullámverés által elragadott papucsainkat. Dideregve botorkáltunk vissza a kemping felé. Útközben megbőgettünk még néhány tehenet, utána nyugovóra tértünk. Megérte eljönni a világ végére.

 

A bennünk rejlő szépség és boldogság, Kongó

Heten mentünk a Land Rover-rel a mély homokos úton, a kopár végtelenben. Kongó ezen részének flóráját s faunáját szinte teljesen lepusztították az emberek, élelmet, tüzelőt, építőanyagot gyűjtve. Kies puszta, amíg a szem ellát, de valaha gazdag életről tanúskodott néhány hatalmas facsonk. Száraz évszakban a környék olyan látvány, mintha egy atomháború után kezdene visszatérni az élet.

 

DSCF1291

Mély volt a talaj, gyakran leért a kocsi tengelye, így homokot tolva maga előtt. Gyorsan felforrt a víz, megállt az autó. Próbáltunk korlátos vízkészletünkkel javítani a helyzeten, de mintha egy szauna köveit öntöztük volna a forróságban.

Ketten elindultak gyalog a következő faluig, hogy vizet szerezzenek. Felhasználva a hirtelen adódott szabadidőt, pókokat, esetleg skorpiót próbáltunk előcsalogatni a földön talált apró lyukakból, üregekből. Erre vékony növényi szárak, levelek, esetleg virágok alkalmasak. Sajnos azonban nem volt jó most a kapás.
 
Ekkor láttam meg két fiatal fiút cipekedni az úton felénk közeledve. Körülnéztem hirtelen. Kies, száraz puszta, amíg a szem ellát. Vajon min gondolkozhatnak ezek a srácok, miközben órákat, naphosszat gyalogolnak nehéz edényeikkel, málhájukkal? Futott át agyamon a gondolat, ahogy helyükbe próbáltam képzelni magamat.
 
Mellém értek, franciául szólítottam meg őket. Mire gondoltok, miközben naphosszat csak gyalogoltok? Megálltak. Az egyikük lehajolt és felvett egy apró darab összeállt homokdarabkát. Felém mutatta és így szólt. Ránézek erre, látom, hogy milyen szép és boldog vagyok.
 
Sokk a köbön. Nem is tudom mire számítottam, valószínűleg semmire. Padlót fogott a tudatom mikor tiszta szemével, őszinte mosolyával ez a srác megosztotta velem a világ egyik nagy titkát. Szépséget és boldogságot mindenben láthat az ember, hisz ez mind mind csak saját magából fakad.
 
A fiú elmondta, hogy Ő is szeretne olyan lenni, mint én. Autóval járni, jó ruhákba öltözködni, telefont használni. Nem volt rá lehetőségem, hogy elmondjam neki, csodálom, szinte irigylem lelkének tisztaságát. Annyit tudtam elmondani, hogy szerintem mi mind egyenlőek vagyunk. Kedvesen megköszönte, majd társával tovább bandukolt a végtelenbe.
 
A víz megjött nemsokára, illetve egy másik terepjáró is arra keveredett. Annak platójára átszálltunk hárman, így tehermentesítve saját Land Rover-ünket. Folytathattunk hát utunkat a következő faluig, ahol is isteni banán pálinkát kaptunk. Ez némileg enyhítette ezt a csöpp spirituális sokkot, amit kaptam.